A fejlesztés tartalma

A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei a következők szerint határozhatók meg:

• az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése,
• az óvodapedagógus modell szerepe.

 

Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése

A gyermekeket saját környezetük, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják. Ezekre az élményekre, tapasztalatokra kell ráépíteni, megtervezni a gyermekei tevékenységeket. A gyermek nevelése egyéni fejlettségükhöz igazodó differenciált bánásmód elve alapján tevékenységközpontú módszerekkel zajlik. Kiterjed a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű és interkulturális családokból érkező gyermekek számára.

 

Az óvodapedagógus modell szerepe

Kiemelésre kerül az óvodapedagógus szerepe, elfogadó, segítő, támogató attitűdje a gyermekekkel való kapcsolatában. Az óvoda minden dolgozója tisztában van a fenntarthatóság tartalmi jellemzőivel és ez az óvoda minden tevékenységében megnyilvánul. Ezáltal az óvoda felnőtt közössége munkahelyi életmódjával és munkájával pozitív mintát nyújt a környezettudatos magatartásra, és az ökológiai szemléletformálásra, az egészséges életmód szokásainak, a közösségi egészséges életvitelre.

 

A tevékenységközpontú nevelési program tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre, és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg.

 

A feladatrendszer elemei:

• játék-és a tevékenységen keresztül biztosított ismeretszerzés
• szocializáció
• munkatevékenység
• szabadidős tevékenység.

 

Ez a négyes alappillér az UNESCO által készített felmérése szerint megegyezik az európai uniós elvárásokkal. Az unió 1997-ben végzett vizsgálata arra irányult, hogy milyen lesz, milyen legyen a XXI. Század oktatása  (Oktatás rejtett kincs, 1997. 71-82. oldal)

 

Az UNESCO elemzésében az oktatás-nevelés 4 alappilléreként épp ezt a 4 tevékenységet nevezi meg.

 

Játék, tanulás = megtanulni megismerni

Szocializáció = megtanulni együtt élni másokkal

Munka = megtanulni dolgozni

Szabadidős tevékenység = megtanulni élni.

 

Játék, és tevékenységen keresztül biztosított ismeretszerzés

A gyermek alapvető, mindennapját átszövő tevékenysége a játék. Itt kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, élményeket. A játékot az óvónőnek tudatosan kell felhasználnia a nevelés folyamán. Jót és jól játszani! A gyermeki játék megfigyelése az óvónő feladata, hogy a játékot fel tudja használni a nevelési céljai elérése érdekében.

 

A szabad játékra helyeződik a figyelem, az óvodapedagógus tudatos jelenlétének felelősségét hangsúlyozó elvárással. Az életre nevelés a játékból indul ki. Sok-sok időt kell biztosítani a gyermeknek az elmélyült játékra.

 

A játék területén sikerült megvalósítani a program elvárásait. Sokféle játékeszköz van a csoportokban, amelyek alkalmasak a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére is. A játékok többnyire fából készültek, alkalmasak pl. a finommotorika, gondolkodás, figyelem, megfigyelőképesség, kreativitás, érzékelés, észlelés, számolási készség fejlesztésére.

 

A játékos ismeretszerzésben feladatunk, hogy a gyermekek önként és örömmel vegyenek részt, valamint megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk őket. A gyermeki tevékenységekben biztosítanunk kell a felfedezés lehetőségét, annak örömét.

 

Tapasztalataink szerint a gyerekek 90%-a önként és örömmel vesz részt a különböző játékos ismeretszerzési, tapasztalatszerzési tevékenységekben. Feladatunk, hogy a gyermeket a tevékenységben személyre szabott pozitív értékeléssel segítsük. Sokféle megközelítéssel, mikrocsoportos formákban, játékba ágyazva szerzik ismereteiket, tapasztalataikat. A játékon keresztül végig kísérhetjük a fejlődés jellemzőit az óvodáskor végére. Addigra kialakul érdeklődésük, önállóságuk, figyelmük, kitartásuk, lassan kezd kibontakozni személyiségük.

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a tanulással kapcsolatban

• Értelmi képességek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás), a szűkebb és tágabb környezet adta lehetőségek figyelembevételével, kihasználásával. Fokozottan figyelembe vesszük az inkluzív, integrált, interkulturális, halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek nevelését támogató szemléletet.
• A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának sokoldalú érdeklődésének kielégítése.
• Lehetőséget kínálni a gyermekek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik a felfedezés, a kutatás örömeit, bevonva a megismerés folyamatába speciális területek oktatóit. (pl: múzeumpedagógus).
• A gyermekek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységek biztosítása.
• A gyermek önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatának fejlesztése.
• Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújtson segítséget a gyermeknek, melyben saját teljesítőképességét is megismerhet.
• Az esélyegyenlőséget, a hátrányt csökkentő pedagógiai attitűd, valamint a nemek társadalmi egyenlőségének támogatását segítő elvek érvényesítése.
• Hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése, személyre szabottan fejlesztőpedagógus, logopédus, pszichológus illetve mentálhigiénés szakember bevonásával.

 

 Társas, közösségi tevékenység

A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység-társadalmi és egyéni-értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető, tudatosítható, átélhető legyen. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenységek társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdasága stb.) határozza meg. Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez figyelembe véve a hátrányos helyzetű, az inkluzív, integrált és interkulturális gyermekek nevelését. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából.

 

Pedagógiai programunk a gyakorlat szükségleteiből kiindulva vezeti le a társadalmi követelmények rendszerét. A tulajdonságok, a képességek, a készségek, a szükségletek olyan rendszerét kívánja formálni, amelynek segítségével a gyermekek részvétele a napi életben (társadalmi gyakorlatban) egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabbá válik. A társadalom élete, a társadalmi gyakorlat pedig jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül zajlik. Nagyon fontos feladat tehát már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közösség keretein belül is megvalósítani. Az élet is ilyen. Bizonyos korlátok közt kiélhetjük magunkat, azaz nekünk éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogy mások is alkalmazkodnak hozzánk. A cél az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek egyéniségünkből kihozni, ezzel is gazdagítva a közösséget. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez. A társas és közösségi kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja. Az óvodai csoport, az óvodai közösség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyományok tiszteletben tartása, sőt a csoport közvéleménye is kialakult. A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit. Ha mindehhez még nyitott légkör, demokratikus és szeretetteljes irányítás is társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenni akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos, célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet. Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, a szabad játék, az együttjátszás, a pedagógus irányításával szervezett komplex, a környező világ megismerésére irányuló tevékenységek rendszere is az együvé tartozás érzését erősítheti, ha tudatosan igyekszünk ezt létrehozni. A lényeg, hogy a tevékenykedtetés sokszínű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly.

 

Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivételt csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermekek cselekedeteit irányítsa. A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek se zavarja a másikat a tevékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták lerendezését stb. Nem fegyelmezni, hanem tevékenységgel és az ehhez szükséges hellyel, eszközzel kell segíteni a gyermeket abban, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert óvodai életük során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és a gyermek között nem a feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a cél. Az óvodapedagógus ugyanúgy vegye figyelembe a gyermek jogos igényeit és kívánságait, mint ahogy a gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és felnőttel való kapcsolatának egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre kell építeni. A közösség lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek. A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ebben a folyamatban talán a legfontosabb időpont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal. A megszokottól eltérő környezet, a szülőktől való elszakadás az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és az óvodapedagógust egyaránt. Az óvodapedagógus feladata, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjon elegendő időt a beszoktatásra.

 

Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítsa a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintése.

 

Ez mindkét fél számára (szülő- óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az óvodapedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Munkánk során figyelembe vesszük a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesítjük az intervenciós gyakorlatot. Nagyobb hangsúlyt helyezünk az óvodai nevelést segítő intézményekkel történő együttműködésre (múzeumok, lovas parkok, BIO-farmok, állatkertek, civil szervezetek –rendőrség, mentőszolgálat, tűzoltóság).

 

A családokkal, szülőkkel való kapcsolat erősítését segítő családi napokat (élőutca) programokat (szelektív hulladékgyűjtés) szervezünk. Az óvoda nyitottsága, hagyományok teremtésével nyilvános, közös programok, ünnepek segítségével tovább növelhető.

 

Az óvodapedagógus feladatai a társas, közösségi tevékenységgel kapcsolatban

• Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermekek és felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktusfelvételre, különös hangsúlyt fektetve a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, az inkluzív, integrált, interkulturális gyermekek közösségbe való beilleszkedésére, elfogadtatására, a közösség egyenrangú tagjaként való részvételére.
• A felnőttekkel és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációkban, szabad játékban.
• A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás együttdolgozás képességének kialakítása, gyakorlása.
• Konfliktusok kezelése.
• A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása.
• A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása.
• Arra nevelni a gyermeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik iránt.

 Szocializáció

A szocializációt illetően két, fő követelményünk van. Tanuljon meg a gyermek másokkal érintkezni, és együttműködni. A program négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlődéséhez. Ezt erősíti az általunk megtervezett és elfogadott egységes szokás-szabályrendszer, mely gyakorlati alkalmazása, elsajátítása hamar fogékonnyá teszi a gyermekeket az elfogadott normák betartására. Kellő önbizalmat és önállóságot biztosít bármely tevékenység végzéséhez. Általa a demokratikus partneri viszony könnyen kialakítható. A kiemelt feladatok jól karbantarthatóak a szokás-szabályrendszer segítségével. Ez egyfajta biztonságérzetet ad felnőttnek és gyermeknek egyaránt. Alkalmazkodóak együttműködőek lesznek gyerekkel, felnőttel egyaránt.

 

 Munkatevékenység

Az óvodai munka játékos jellegű, az életre való felkészülést szolgálja. Elsősorban az önállóságot erősíti a gyermekben. Az önkiszolgálás a naposi munka a csoportszellemet, kötelességtudatot fejleszti. Az életkor előre haladtával bővítjük a munkatevékenységhez szükséges eszközöket, nehezítjük feladataikat.

 

A kerti munkákhoz már nemcsak a levélsöprés, és gereblyézés tartozik, ez a munkatevékenység kiegészül a komposztálással, zöldséges- és virágoskert, a gyógy- és fűszernövények elültetésével, gondozásával, amelyekhez az eszközök biztosítottak (locsolókannák, ásók, gereblyék). A magunk által termesztett zöldségekből salátákat készítünk, amelyeket a gyermekek elfogyaszthatnak. Az óvoda udvarán és a madárbarát kertben madáretetőket helyeztünk el, a gyerekekkel együtt gondoskodunk a madarakról.

 

Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és munkatevékenység. A munkatevékenység fejlesztő hatását nem vonhatjuk kétségbe.

 

Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, hanem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. Nem elsősorban a munka tárgy, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelő-fejlesztőhatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általánosságban elmondtunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése. A különböző munkafajták: önkiszolgálás, naposság, a gyermekek saját személyiségével kapcsolatos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka közös vonásaként azt kell kiemelni, hogy mindez tényleges munkavégzés, azaz tevékenykedtetést jelentsen az óvodában. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van, és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. Az óvoda felszereltségénél az eszközbeszerzésnél is figyelembe vettük a gyermekmunka lehetőségeit, a gyermekek fizikai adottságait, terhelhetőségét, erőnlétét. A gyermek önkéntességét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekezzünk felhasználni nevelési céljaink megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységet, mint a játékot, ha tiltásokkal, vagy túl nehéz feladatokkal nem szegjük kedvét. Az első feladat olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogadható. Ezen kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önállóságot. A munkatevékenységek a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a gyermekre kényszerített feladat legyen. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés ne időszakonkénti, hanem rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt- a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá, vagy kedvük van hozzá, a gyermekeknek egyéni képességeik figyelembe vételével nyújtunk segítséget. A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyermekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését. A munka konkrét tartalmát nem tartjuk szükségesnek körülhatárolni, hiszen attól függ, hol és milyen körülmények között működik az óvoda.

 

Mint ÖKO óvoda kiemelt feladatnak tekintjük a szűkebb környezetünk, (udvar, előtér, park, kiskert) ápolását, gondozását. A biokertben végzett gyermekmunka az a terület, ahol az értékteremtés megtapasztalható. Tavasztól őszig lehet tevékenykedni a kertben és közben rengeteg tapasztalatot, ismeretet szereznek a gyermekek.

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a munkatevékenységgel kapcsolatban

• minden gyermeknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet,
• a pedagógus vegye figyelembe, hogy a gyermekek milyen családi háttérrel rendelkeznek, milyen kulturális környezetből kerültek óvodába. Különös hangsúlyt fektessenek az integrált és interkulturális gyermekek munkatevékenységbe való bevonására,
• folyamatosan biztosítsa, bővítse a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket,
• a munkaeszközök számára biztosítson olyan helyet, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket,
• adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez, még akkor is, ha a gyermek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljesen összhangban,
• arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömet jelentsen a gyermekeknek, és teljes önállósággal végezhessék azokat.

 

 Szabadidős tevékenység

Sajátos módja a gyermeki önkifejezésnek, öntevékenységnek. Célja megtanítani a gyereket arra, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló idővel. Fontos feladatunk, hogy a sokféle felkínált lehetőségből a gyermek saját maga választhasson tevékenységet. Legyen minél nagyobb mozgástere a gyerekeknek úgy a teremben, mint az udvaron.

 

A napirend, mely rugalmasan alkalmazkodik a különböző tevékenységekhez, biztosítja a szabadidőt is a gyermeknek. Ez a tevékenység leginkább délután tud teret engedni a gyermeki fantáziának. Számunkra a szabadidő arra is jó, hogy mikro csoportos formában egyéni fejlesztéseket végezhessünk a gyerekekkel.

 

A szabadidő igazi tartalma: termékeny idő felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket. Az ilyen döntést ugyanis már nem befolyásolják természeti szükségességek, társadalmi kötelességek. A szabadidős pedagógus által felügyelt, irányított tevékenységeknek azért kell a saját, semmivel sem helyettesíthető helyüket és szerepüket kivívniuk a nevelési intézményekben, mert másképpen a gyermek sohasem tanulja meg, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel.

 

Az alapvető társadalmi tevékenységeket és az individuális tevékenységi formákat ötvöző nevelési rendszer nem képzelhető el anélkül, hogy a társadalom tagjai elsajátítsák a társadalmi és egyéni lét fenntartásához és gyakorlásához szükséges képességeket. Ezeknek a képességeknek a sokrétűsége, elméleti és tapasztalati megalapozottsága, egymást erősítő és kiegészítő jellege az egyike azoknak a nagy horderejű feladatoknak, melyeknek megvalósítását az óvodában lehet elkezdeni. Az óvodában persze sajátosan értelmezzük a szabadidős tevékenységet. Ennek oka elsősorban az, hogy az óvodások egész nap az intézményben tartózkodnak, önállóan és a lehetőségekhez mérten szabadon tevékenykedhetnek.

 

Természetesen nem csak az épületen belül, hanem azon kívül az udvaron is megvalósítható az a sokfajta választási lehetőség, ami döntésre és természetesen újabb és újabb gyakorlásra készteti a gyermeket. Az óvodások napi életének ilyen formában való szervezésével nem csak változatos, minden gyermek érdeklődésére igényt tartó keretet teremtünk, hanem a csoportnál nagyobb közösség megismerésére, sőt kialakítására is lehetőséget biztosítunk. A csoportok elszigeteltségének megszűntetésével, (pl: az udvaron mindenki, mindenhol játszhat, nincs csoporthatár) kitágítjuk a gyermek élet-és mozgásterét, ami maga után vonja a gyermeki önállóság kezdeményezőkészség és döntési képesség kifejlődését.

 

Ugyanakkor mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz ez a nevelési mód, hiszen még nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek tevékenykedtetésére, a halmozottan hátrányos, hátrányos helyzetű, integrált, interkulturális gyermekek közösségbe való bevonására.

 

Az óvodapedagógus feladatai a szabadidős tevékenységek megszervezésében

• keresse a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatna nagyobb mozgás- és tevékenységi teret a gyermekeknek, különös tekintettel a szabad játékra,
• a választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változások lehetőségét és szükségességét, mindig figyelembe véve a csoport összetételét,
• egyszerű, saját maga és a gyermek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantáziájának fejlődését,
• az egész nap folyamán keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére, figyelembe véve a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, integrált és interkulturális gyermekek differenciálását.